"Széll Kálmán utca 37 alatt
e vers jelölje meg a házfalat,
mert itt születtem egy
tavasz-napon..."

E sorokkal kezdődik a szombathelyi származású Bárdosi Németh János kései verse, az Emléktábla. A költő 1902. március 8-án egy udvari cselédlakásban látta meg a napvilágot. A társadalom mélyrétegeiből érkezett, sohasem feledte, hogy honnan. 1917-től 1921-ig a szombathelyi felsőkereskedelmi iskola tanulója volt. Serdülőként Petőfi, Arany és Vajda lírája állt hozzá legközelebb. Később a Nyugat nagy nemzedéke bűvölte el.

Tanárnak készült, de a család szegénysége miatt nem tanulhatott tovább. Pénzügyi tisztviselő lett. A lírától a hivatalnoki munka költőietlen világa sem térítette el.

A vágy és a valóság távolsága ihlette sötét tónusú verseit. Bár a katedráról le kellett mondania, írásaiban, kultúraszervező munkájában tetten érhető a pedagógiai hajlam. 1926-ban látott napvilágot első kötete, az Öreg szilfa árnyékában. A benne megszólaltatott alaphang költeményeinek évtizedekig jellemzője maradt. "Én már szárnytörött, bús madár vagyok" - vallotta magáról a Boldogságban. Önéletrajzi ihletésű prózai művei a harmincas években jelentek meg. Ez idő tájt lett a szombathelyi irodalmi élet meghatározó szereplője. 1932-ben a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság elnökévé választották. Itt a magyar literatúra legkiválóbbjaival vette fel a kapcsolatot, és vendégül láthatta Móricz Zsigmondot, Illyés Gyulát, Németh Lászlót és Szabó Lőrincet.

1936-ban indította meg az Írott Kő című szép - irodalmi és művészeti folyóiratot. A harmincas - negyvenes években néhány írásával a Nyugatban, a Magyar Csillagban, a Kelet Népében és a Válaszban is szerepelt. Munkatársa lett a Sorsunknak, Pécsre költözött, bekapcsolódott a Janus Pannonius Társaság munkájába. Hosszú hallgatás után az 1960-as évektől láttak napvilágot karcsú verseskötetei (Carmina Hungarica; Vacsoracsillag; Fehér pille; Lélek és tenger). Türelemmel viselt betegség után 1981-ben hunyt el. Rónay László így értékelte életművét: "Bárdosi Németh János egyike volt a modern magyar irodalom alázatos és áldozatos szervezőinek, költészetében azonban azt a hangot és magatartást folytatta, amely az öregedő Arany János líráját jellemezte."

Szombathelyen utcát neveztek el róla, emléktábla is hirdeti tevékenységét, de szellemi öröksége, kézirathagyatéka még feltárásra, méltó megbecsülésre vár.

Egyéb információk:

• Halálozás: Pécs, 1981. március 4.
• Születés: Szombathely, 1902. március 8.
• Foglalkozás: költő