Nagybirtokos, arisztokrata. 1872-től Deák-párt tagja, majd a Sennyey-féle konzervatív párthoz csatlakozott. 1878-tól az egyesült, majd mérsékelt ellenzéki párt vezére. 1899-ben belépett a Szabadelvű Pártba, 1901-től 1903-ig a képviselőház elnöke volt. 1903 végén kilépett a Szabadelvű Pártból és újból megszervezte az ellenzéki Nemzeti Pártot, 1904-ben belépett az Ellenzéki Pártok Szövetségébe, majd a Függetlenségi Pártba. Ettől kezdve, az I. világháború végéig a párt egyik vezetője, 1906-1910-ig a koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. Nevéhez fűződik a nemzetiségek fokozott elnyomására irányuló iskolatörvény keresztülvitele. 1910-től a Kossuth-párt tagja, 1914-től elnöke. 1917. -1918-ig ismét közoktatásügyi miniszter. Az I. világháború után a magyar békedelegáció vezetője volt. 1920-tól mint képviselő a legitimista ellenzék vezérszónoka. 1923-tól haláláig Magyarország. fődelegátusa a Népszövetségben. 1893-tól a Kisfaludy Társaság tagja. Kitűnt nagy nyelvtudásával és szónoki képességével, amelyet a trianoni békeszerződés revíziójáért folytatott harc szolgálatába állított. 1921-ben, 75. születésnapján, a Vakok Intézetének felállításában szerzett érdemeiért Szombathely díszpolgárává választották.

Egyéb információk:

• Születés: Bécs, 1846. május 29.
• Foglalkozás: gróf (politikus, miniszter, az MTA tagja)
• Halálozás: Genf, 1933. február 7.