Almásy László a XX. századi sivatagkutatás nemzetközi jelentőségű magyar képviselője.

Nem volt földrajztudós, hanem sportember, a szó századfordulón vett értelmében. Vagyontalan, de nagy műveltségű arisztokrata, aki számára a motorizáció egyszerre volt megélhetés és lehetőség a versenyzésre.

1895. augusztus 22-én született Borostyánkőn (ma Bernstein, Burgenland). Apja Almásy György Ázsia-kutató. Mint másodszülött nem részesült a családi örökségből, ezért - a kőszegi középiskola befejezése után - Londonban a Műszaki Egyetem repülőmérnöki karán folytatta tanulmányait. Az I. világháborúban többször kitüntették. A húszas években autóversenyző, az osztrák Steyr autógyár alkalmazottja - majd a szombathelyi képviselet vezetője - lett. 1926-ban Afrikába utazott, hogy egy új személyautót a legszélsőségesebb körülmények között próbáljon ki. Autójával 2700 km-t tett meg a Nílus mentén, s sorra szervezte autós expedícióit. Útjai során figyelme mind jobban a Szahara keleti részének addig ismeretlen területei felé fordult.

1929-ben Kairóban repülőiskolát létesített, ezzel megteremtette Egyiptomban a sportrepülés alapjait. Még ebben az évben két kísérleti Steyr kocsival áthatolt Kelet-Afrikán, Szudánon és Egyiptomon. Az út sivatagi szakaszát az akkor már szinte elfeledett ősi karavánúton, a Darb el-Arbainon tette meg. Ez az élmény, és a karavánvezetők elbeszéléseiben feltáruló világ rabul ejtette. Ekkor hallott először az elveszett oázisról Zarzuráról, és ettől kezdve szenvedélyesen foglalkoztatta a legenda. 1931-ben az Egyiptomi Térképészeti Hivatal szolgálatába lépett. Több alkalommal kutatta autóval és repülőgéppel a Líbiai-sivatag addig feltáratlan fennsíkját, a Gilf el kebirt. Sikertelen kísérletek után 1933-ban végre eljutott az oázis még feltáratlan, harmadik völgyébe. Ez az expedíció élete legnagyobb sikerét hozta. A Líbiai-sivatag déli részén fekvő1900 m. magas Uveinat-hegységben már régebben is fedeztek fel néhány tucat őskori barlangfestményt és vésetet. Most sziklarajzok ezreire bukkantak.

1935-ben tudósított egy Nílus-szigeti törzsről, amely magyarnak (magyarab) nevezi magát, és úgy tudja, hogy a XVI. században ""Szolimán szultán telepítette őket oda az osztrákok országából"".

1941-ben behívták katonának, és német kikérésre tanácsadónak Rommel hadseregébe vezényelték. E működése és az afrikai katonaélményeiről írott könyve miatt letartóztatták, de a népbíróság megállapította, hogy háborús, vagy népellenes bűnt nem követett el, ezért 1946. november 23-án felmentették.

1947-ben visszatért Egyiptomba, ahol 1951-ben kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává, de Salzburgban bekövetkezett halála miatt (1951. március 22.) már nem vehette át az intézmény irányítását.

Emlékét Szombathelyen a Gagarin u. 6. számú ház őrzi.

Egyéb információk:

• Halálozás: Salzburg 1951. március 22.
• Születés: Borostyánkő 1895. augusztus 22.
• Foglalkozás: sivatagkutató